HÍRLEVÉL

Kecskeméti legendák

A kecskeméti barackpálinka története

„Szódával jobb, mint whisky, teában jobb, mint a rum…”

Ha külföldi delegációkat vagy turistacsoportokat kérdezünk arról, hogy melyik az a szó, amelyet magyarországi tartózkodásuk alatt a leggyorsabban elsajátítottak, akkor a képzeletbeli kérdőívek első három helyén biztosan szerepel a "barack"és a "pálinka" szó. Edward walesi herceget is megérintette 1935-ös budapesti látogatása alkalmával, ugyanis sokan nem tudják, hogy az első magyar szó, amelyet az angol trónörökös kiejtett az bizony a "báráck" volt. A Duna Palotában megszállt herceg fogadásának ünnepi asztalára először két jeles termék, a tokaji bor és egy orosházi kristályhordóba töltött, a kecskeméti városi szeszfőzde 1926. évjáratú barackpálinkája került, amelyet őfelsége annyira megkedvelt, hogy távozásakor Budapest látványosságai mellett a kecskeméti barackpálinkát is kiemelte, mint a számára kedves élmények egyik meghatározóját. Nem véletlen tehát, hogy a címben a hercegtől idézett mondat azóta országos viszonylatban is visszatérő gondolattá nőtte ki magát.

De honnan indult ez a sikertörténet? Kik voltak azok, akik először kecskeméti pálinkát főztek? A kezdetek tisztázásához a helyi írott források megismerésén át vezet az út.

Szabó Kálmán, majd Iványosi-Szabó Tibor is leszögezték várostörténeti tanulmányaikban, hogy a pálinkafőzés kezdetét nem a baracknál kell keresnünk, hanem sokkal inkább a szőlő és a bor összefüggéseiben, hiszen a kecskeméti pálinka fogalma először a 16. század végén, mint „égett bor” – megkülönböztetve a „nyers bortól” – jelent meg a köztudatban, amelyet már a kecskeméti emberek ajándékaként Szulejmán pasa is megízlelhetett.

További részletekért kattintson IDE!

 

Szent Miklós, Kecskemét védőszentje

December 6. Miklós, a régi kalendáriumokban Szent Miklós, ma a gyerekek számára a Mikulás napja.

Szent Miklós valóban létező személy volt (részt vett 325-ben a niceai zsinaton), életéről azonban főként legendák maradtak fenn. Ezek közül legismertebb az, amely Mikulás napjához kapcsolódik. A középkorban Szent Miklós a kereskedők védőszentje volt, sok helyen a nevét viselő céhekbe tömörültek az adás-vevéssel foglalkozók. Az Európa különböző területein található Szent Miklós templomok egyúttal a legjelentősebb kereskedelmi útvonalakat is jelzik. Buda és Szeged, Debrecen és Bécs között Kecskemét is az utazók és kereskedők fontos megállóhelye volt.

Szent Miklós kultusza ezért Kecskeméten is a régi hagyományok közé tartozott. A város legkorábbi műemlék épülete a református templom és a városháza közelében álló ferences templom vagy más néven Barátok temploma. A város főterének első egyházi épületét védőszentjéről Szent Miklós templomnak is nevezték.

További részletekért kattintson IDE!

 

Kecskemét város jelmondata

Kecskemét város jelmondatának használata 1809-ig nyúlik vissza és az erdélyi Bánffy családhoz kötődik.

Báró Bánffy László kecskeméti, borbási, alpári és szentkirályi birtokait Kecskemét városának szerette volna árendába (bérletbe) adni, ezért 1808-ban családjával együtt városunkba látogatott. A barátságos fogadtatás és szíves vendéglátás hatására a báró 14 éves leánya, Erzsébet, ígéretet tett arra, hogy egy hímzett selyem zászlót adományoz a kecskeméti nemesi bandérium számára. Ennek történelmi háttere röviden: Az 1809. évi insurrectio az utolsó magyar nemesi felkelés volt, amelyre egy 1808-ban kiadott törvény és I. Ferenc császár és király 1809. áprilisában kiadott felhívása szólította fegyverbe a nemeseket.

Báró Bánffy Erzsébet ígéretéhez híven elküldte a saját kezeivel hímzett zászlót a mozgósított kecskemétiek lelkesítésére. A háborús viszonyok miatt késve érkezett a zászló, a város vezetői már nem tudták átadni a hadjáratba indulóknak. Az ifjú hölgy levelével együtt a városi archívumban (levéltárban) helyezték el. 

Bánffy Erzsébet nevét azonban megőrizte a történelmi emlékezet, hiszen nemcsak zászlót adományozott Kecskemétnek. Neki köszönhető a város ma is használatos jelmondata, amelyet a zászló egyik oldalán a város címerének köriratába hímzett: Sem magasság, sem mélység nem rettent.

További részletekért kattintson IDE!

 

Honnan kapta nevét Kecskemét?


Mióta 1353-ban, az írott forrásokban először feltűnt városunk (Ketskemét) neve, azóta napjainkig – mondhatni – alig változott a 14. század közepén rögzült írásképi forma.

Kecskemét település az 1353-ban történet említésekor még csak falunak volt tekinthető, azonban 15 év elteltével – 1368-ban – már az oppidumseu villa – mezőváros – átmeneti típusaként említették a források, amely státusznak fontos követelménye volt a város fő profilját évszázadokon át adó vásártartás.

Az 1368-tól Kechkemeth formában előfordult településnév az idők során sok névváltozaton ment keresztül. A névváltozások magukban rejtik a mögöttes tartalmakat, amelyek városunk nevét napjainkban is meghatározzák. A 20. század első évtizedeiben a népköltészet is adott megoldási javaslatokat a több évszázados rejtély feloldására.

Erre jó példa az a néprajzi gyűjtés, amely egy tősgyökeres kecskeméti családból származik. Az 1880-as években született, tanyán gazdálkodó, analfabéta asszony népmeséje szerint mivel városunk területe „kecskejárás” volt, ezért a vonuló kecskenyájak az összes létező zöld növényt lelegelték. Azonban a kecskék között volt egy, aki egy napon kiszemelte magának még a Nagytemplom tornyának korlátja mellett zöldellő élelmet is, amiért rögtön felment a toronyba. A néphagyomány szerint az eset pontosan 13 órakor történt, így a Nagytemplom harangozója ezt az állatot nevezte ki a nyáj vezérkecskéjének. A néphagyomány szerint erről a kecskéről mintázták meg városunk címerállatát.

További részletekért kattintson IDE!

 

A beszélő köntös legendája

A török hódoltság időszakának kecskeméti eseményeihez kötődik a csodatevő kaftán története.

Története Mikszáth Kálmán A beszélő köntös című műve révén napjainkban is közismert, az író természetesen  kiszínezte és egy szerelmi bonyodalommal gazdagította az alaptörténetet. 2018-ban a 650 éves Kecskemét Város Napján a Katona József Színházban is láthatta a közönség a beszélő köntösről készült, sok humoros elemmel megtűzdelt darabot.

A történet röviden a következő: 1596-ban III. Mohamed szultán seregével a Duna-Tisza közén keresztül Egerbe vonult. Alpári táborába magához hívatta Kecskemét követeit, akik ajándékokkal megrakodva érkeztek elébe (egy városi jegyzőkönyv szerint "vittenek száz ökröt, hatszáz juhot, tizennégy szekér kenyeret"). A kecskemétiek a szultántól egy török elöljárót (csauszt) kértek, hogy az megvédje a várost a lakosságot zaklató, portyázó törököktől. A szultán ilyen személyt nem adott, de küldött a városnak egy díszes kaftánt. A hagyomány szerint, ha ezt felöltötték és megmutatták az átutazó törököknek, azok térdre borulva megcsókolták a szegélyét és csak akkor maradtak a városban, ha arra a bíró engedélyt adott. "Varázserejét" a díszek közé hímzett szavak adták: "engedelmeskedjetek e köntös viselőjének".

További részletekért kattintson IDE!

 

Kaszap táltos legendája

Kecskeméten egy belvároshoz közeli utca viseli Kaszap táltos nevét. (1930 őszén itt avatták fel a Tanítóképző Intézet épületét). Az elnevezés a 19. század közepe óta folyamatosan ugyanaz, csak 1952-ben volt átmenetileg Makarenko utca. A kecskeméti szóhagyományban a név a Kaszap kútja elnevezésben is előfordult.

A néprajzi érdeklődéséről is közismert Kada Elek polgármester jegyezte föl a kecskeméti hagyományt: "Ki a Kaszap vizét issza / Vágyik annak szíve vissza", ezért régen a lányos házaknál azon igyekeztek, hogy az udvarlót megkínálhassák Kaszap vizéből. A hagyományhoz még az is hozzátartozik, hogy a hajdani elődök azt tekintették igazi kecskemétinek, aki a Kaszap kútjától beljebb, azaz a régi városárkán belül született (ez a mai körútrendszernek felel meg), tehát tősgyökeres kecskeméti. De miért éppen egy táltos, a népi hitvilág jellegzetes alakja és miért éppen Kaszap őrződött meg az emlékezetben és utcanévben is?

Alakja és legendája régmúlt századokat, a honfoglalás időszakát idézi. A legenda szerint, amikor Árpád fejedelem Kecskemétet is kijelölte népének lakóhelyül, sokan elégedetlenek voltak, mert úgy látták, hogy ezen a homokpusztaságon még ivóvíz sincs. Árpád Kaszap táltoshoz fordult tanácsért, aki elkérte a fejedelemtől sok harcot megjárt híres kardját, és ásni kezdett vele.A kard nyomán jóízű és bővizű forrás fakadt a homokból a honfoglalók nagy örömére. 

Kaszap táltos legendájának megfogalmazói és továbbadói minden bizonnyal arra keresték a magyarázatot a legendák világából vett történettel, amire Bél Mátyás történetíró is rácsodálkozott: hogyan lehetséges, hogy ezen a kedvező adottságok nélküli helyen, a homokpusztaságon virágzó mezőváros alakult ki.

További részletekért kattintson IDE!

 

 (Forrás: kecskemet.hu )

 

Hírlevél feliratkozás
Amennyiben feliratkozik hírlevelünkre, hetente megkapja aktuális információinkat és programajánlatainkat.
A Hírös Sport Nonprofit Kft. „Elektronikus hírlevelek küldéséről és a „sütik” (cookies) kezeléséről” szóló adatvédelmi tájékoztatójában foglaltakat megismertem és elfogadom.
Tourinform Kecskemét © 2020. | Minden jog fenntartva. | Impresszum | Adatvédelmi tájékoztató